Egy átlagos évben két intenzív hétre készülünk. Idén azonban több, mint harminc napig tartott a szüret. Valahol a huszadik nap környékén elvesztettem minden időérzékemet. Most azonban, a pincében állva a kierjedt borokkal teli tartályok között, már nyugodtan tekintek vissza az elmúlt hetek fáradalmaira.
A hordókban lévő tételek nagyon szép arcukat mutatják. Különösen a Pinot Noir, az ígérkezik az évjárat egyik legizgalmasabb borának, van benne valami igazán kifinomult egyensúly. A Chardonnay és a Sauvignon Blanc is hozza azt a magas minőséget, amelyet a tavalyi évben tapasztaltam: precíz, tiszta és feszes szerkezetű. Mindkettő kiváló lesz.
Ami azonban igazán megragadta a képzeletemet, az a pezsgő. Úgy érzem, ez válhat borászat egyik meghatározó elemévé. Hogy ezt a víziót alá tudjam támasztani, borvidéki szinten meghívtunk egy tanácsadót Champagne-ból, aki együtt dolgozott az etyeki pezsgőkészítőkkel. A laborban adott tanácsai, a közös kóstolók és a szakmai beszélgetések felbecsülhetetlenek voltak. Talán mindennél fontosabb, hogy megerősítette bennem: jó úton járok, és amit csinálok, annak valóban van jelentősége.
Az alapborok tiszták, kiegyensúlyozottak és a savtartalom tökéletes. Innentől minden a finomításról szól. A szakmai segítség a következő lépésekben is mellettem lesz, folyamatos iránymutatással.
Különösen büszke vagyok arra az együttműködésre is, amely a helyi pezsgőkészítők között formálódik, és amelyet a jövőben tovább szeretnék erősíteni. Egyre több borász kezdi belátni, hogy valami nagyobbnak vagyunk részei. Úgy tűnik, hogy mindnyájan kezdjük felismerni: ez a hely, hűvös klímájával és mészkőben gazdag talajaival, mintha csak a palackos erjesztésű pezsgőknek lenne teremtve.
És most, a fáradtság és az időjárás viszontagságai ellenére, úgy érzem, minden eddiginél tisztábban látom a borok és a borászat jövőjét.
